Juhhéj, legyünk Üzletkötők

Ma Magyarországon tényleg nincs "munkanélküliség". 

Milliárdnyi munkalehetőséget találunk bárhol, ahová kattintunk. 

Azt gondolná az ember, hogy szinte hihetetlen, hogy valaki nem talál munkát, hisz van bőven. Aki így tesz, az biztosan "NEM AKAR DOLGOZNI"! Ez valóban igaz lenne? Így ebben a formában?

Inkább vizsgáljuk meg, milyenek is a körülmények, mit tudnak "nyújtani" a munkaadók, az u.n. kis és nagy cégek, multik illetve az átlagos magyar vállalkozók. 

Amin folyamatosan fennakadok, azok a következő típusú álláshirdetések:

"Üzletkötőket keresünk" (ennyi)

Elvárások, angol, cseh, és spanyol nyelvtudás, min. 5-6 éves "szakmai" tapasztalat, ja és "számlaképesség", mert ugye bejelenteni nem fognak.

Húúúdenagyon csábíító! De vajon mit kell itt értékesíteni vagy üzlet kötni? Dinamót vagy vasrudat vagy élő kacsát vagy netán Forma1-es versenyautókat? Mert ugye nem mindegy.... 

A következő általam leírt sztorit valóban átéltem. Aztán kerestem a Kandi kamerát,de szomorúan konstatáltam, hogy nincs. Teljesen komolyan gondolta a Tisztelt Tulajdonos Úr. 

Sztori: 

Jelentkeztem egy álláshirdetésre, miszerint: "Üzletkötőket keresünk Magyarországon gyártott és forgalmazott bio élelmiszerek, bio levek, bio magvak, és bio kávék, teák értékesítésére." Bérezés FIX+Jutalék.

Felcsillant a szemem, hogy végreeeeee egy cég, ahol leírják, mi a búbánatot kell értékesíteni, és még tetszene is. Elküldtem lelkesen az Önéletrajzomat, amelyben hosszan ecsetelem a fenti iparágban eltöltött éveimet, és kísérőlevelet, miszerint imádom a gasztro világát, és kereskedelmi téren is elég kiterjedt kapcsolatrendszerrel rendelkezem.

Másnap már hívott is az egyik Tulajdonos Ügyvezető Úr telefonon, hogy megtetszett az önéletrajzom, és már kezdte is sorolni, hogy milyen "gyönyörökben" lehet részem, ha őket választom.

Mindezt telefonban persze. 

Idézem a beszélgetést:

Ő:Szóval akkor arról lenne szó, hogy maga új vevőket hoz be nekünk, ezért jutalékot kap.

Én: Hú ez szuper- válaszoltam.

Aztán jöttek a kérdések: 

Ő:Maga rendelkezik saját autóval? 

Én: Igen.

Ő: Ez remek -mondta, majd így folytatta 

Ő: És saját vállalkozása van?

Én: Nincs 

Ő: Hát az is megoldható, csak akkor a jutalékából a jövedelemadó részét ki kell fizetnie nekünk

Gondoltam, ezt majd megbeszéljük ,ez már ne legyen gond, és mindvégig arra próbáltam terelni a szót, hogy mindezeket személyesen kéne megbeszélnünk 

(bár jelzem, ez szerintem nem az én dolgom lett volna...)

Most én kérdeztem:

Én:Mennyi a fix fizetés 

Ő:Háááát kb. (KB??) 50.000 Ft, de ha bizonyos forgalmat már az első hónaptól kezdve nem teljesít, akkor ezt "VISSZA KELL FIZETNIE". 

Én: Mennyi az a bizonyos forgalom? (kérdeztem úgy, hogy még halvány dunsztom sem volt sem a termékek kiszereléséről sem áráról, de ha már belementünk, akkor legyen...)

Ő: Hát kb. 1,5 Millió forint.

Itt azért egy pillanatra elbizonytalanodtam, de aztán gondoltam, kérdezek tovább, hogy legyen elég infóm, hisz ezek még csak első benyomások, és ugye számokat és árakat még nem láttam.

Én: És milyen az értékesítő csapat?Hány  fővel dolgoznak?

Ő:Ja, hát volt egy értékesítőnk, de tegnap elbocsájtottuk, mert nem csinált semmit. 

Én:Ühüm -nyugtáztam. Ő volt egyedül? 

Ő: Igen, pont ezért is nem adunk "több" fix fizetést, mert nem szeretnénk még egyszer megjárni. 

Jelzem, itt már azért kezdtem kicsit kételkedni, hogy én itt bármit is szeretnék átadni eddigi több éves tapasztalatomból, bár ha megfizetnék, szívesen megtenném...de ahhoz kéne némi bizalom...ami itt már nincs...Ennek ellenére kitartó voltam, itt még mindig nem adtam fel.

Én: Rendben, akkor térjünk ki az autóra: Hogyan történik a benzin vagy km elszámolás:

Ő: ezt a kérdést nem értem. Nálunk ilyen nincs. Magának ugyanis nincs szüksége autóra, hisz feltalálták már az internetet és a telefont. Azokat meg fizetjük.

Itt egy kicsit megint elveszítettem a fonalat, mert a hirdetésükben is kiírták, hogy kell saját autóval rendelkezni, meg az első kérdése is ez volt az Ügyvezető Igazgató Úrnak.

De nem szakítottam meg a beszélgetést ...itt......még....

Én: Új vevők felkutatásánál sztem elég fontos a személyes kapcsolat.

Ő: Én nem így gondolom, plusz magának nem kell majd kiszállítania a termékeket.

Én: És mennyi a jutalék?. 

Ő:Hát ha hozza az elvárt forgalmakat, megkereshet akár 200.000 Ft-ot is. (- Szja)

Mindezt kizárólag új partnerek behozatalával. A régiekből semmit nem részesülök.Ezek szerint a régiek már nem számítanak, vagy rendelnek, vagy sem. Azok már le vannak...ejtve...Ez már eleve gáz, de sebaj.

Erre hosszas eszmefuttatásba kezdett, hogy neki van vagy 3 diplomája, így eléggé ért a marketinghez és az értékesítéshez is, úgyhogy ő ezt jobban tudja, mit bárki más, hogy hogyan működik jól ez a két terület.

Na itt nálam elszakadt a már amúgy sem túl erős cérna, és elkezdtem elbúcsúzni. DE!

Nem hagyott elmenni. Inkább visszakérdezett.

Ő: Miért, mire gondolt? 

Én: Hát nem erre. -feleltem.

Aztán folytattam:

Én: Nem hiszek a hideg értékesítésben, főleg élelmiszer és bio termékeknél. A CSAK ÚJ partnerek behozatalában sem hiszek, így ezt jutalmazni sem lehet, és nem is fogják tudni, mert nincs mit.

És akkor a többit már el sem kezdtem sorolni, csak annyit mondtam.

Én: Megtenné, hogy elküldi a cég termékeinek listáját, web címet, árlistákat, stb. Megnézem, és visszajelzek.

Hát elküldte az általa kidolgozott "juttatási rendszer"-el együtt. Jobb, ha nem is térek ki rá (bár a termékek tényleg jók) de mondhatom, hogy bicskanyitogató volt az úriember hozzáállása az emberi munkaerőhöz. Az úr  nevét a mai napig nem tudom, mert sem szóban, sem a levelében nem mutatkozott be. 
A lényeg az volt, hogy az általa kikiáltott Fix fizetést vissza kellett a következő hónapban fizetni, ha az ember nem teljesítette az ő általa kitalált forgalmi elvárást, jelen esetben 50.000 Ft- ért kb. 1,5-2 Milliós havi forgalmat kellett egyedül csak Új vevőkből generálni úgy,hogy csak az első rendelésük számított. Mindezt 500-1500-Ft os csomagolt magvakból és egyéb hasonló értékű termékekből. Ha ezt nem teljesítette a kedves munkaerő, akkor konkrétan nem kapott egyáltalán sem fizetést, sem gépkocsi használatért támogatást. 

Konklúzió:
Az az igazság, hogy nem csak a kedves cégtulajdonos vagy ügyvezető úrral vannak problémák. Tulajdonképpen a teljes munkaügyi és jogrendszer az, ami ebben az országban hét- vagy inkább millió sebből vérzik. Az emberi munkaerőnek, vagy talán mondhatom, hogy eleve az embernek a mai magyar társadalomban szinte semmi értéke nincsen. 
Kedves és tisztelt vezetőink pedig ehhez a fajta hozzáálláshoz "igazítják" a teljes jogrendszert. Ha elsősorban mi munkavállalók nem állunk ki magunkért, és nem jelezzük, hogy ez így nincs rendjén, akkor ki fogja ezt megtenni helyettünk? 
Ki fogja helyettünk azt érezni, hogy "ugyan már én ennél jóval többet érek". Ehelyett a környezetem is inkább azt hajtogatja, hogy "vállald már el ennyiért, ez még mindig jobb, mintha egyáltalán nem lenne munkád". És ezt sokan meg is teszik. Valójában ezért tartunk itt. És leélünk egy életet így, értéktelenül. Eldöntöttem, még ha sokan nem is értenek velem egyet, nem vagyok hajlandó beállni a sorba. 

A következő blogomban kitérek majd a vállalkozói oldalra is, mert hát ugye őket is meg lehet érteni...csak hát néma gyereknek anyja sem érti.....tartja a mondás