AA történetem 2003. december 22-én kezdődött a Műszaki Egyetem orvosi laborjában, ahová egy rutin vérvétel eredményéért mentem be.
Az orvos nem adta ki a leletemet a szokásos módon, hanem soron kívül behívott és közölte velem, hogy a leleteim eredménye ’elég rossz lett’ és ezért meg kell ismételni a méréseket.
Következő napon, amikor elmentem a leleteimért,amelyeknek az eredménye nem lett jobb a korábbinál, egy egész orvosi team fogadott azért, hogy megvizsgáljanak. A vizsgálatok után közölték, hogy leukémiám van, és már nem is mehetek haza, hanem azonnal menjek az Országos Gyógyintézet Központ Hematológiai osztályára.Itt megtudtam, hogy hosszú hónapokon át kórházi kezelésen kell részt vegyek.
Majd egy kilenc hónapig tartó kórházi kezeléssorozat következett, amelynek különféle kemoterápiás protokollkezelések, egy transzplantációs ígéret, őssejt levétel is részét képezték.
Az orvos nem adta ki a leletemet a szokásos módon, hanem soron kívül behívott és közölte velem, hogy a leleteim eredménye ’elég rossz lett’ és ezért meg kell ismételni a méréseket.
Következő napon, amikor elmentem a leleteimért,amelyeknek az eredménye nem lett jobb a korábbinál, egy egész orvosi team fogadott azért, hogy megvizsgáljanak. A vizsgálatok után közölték, hogy leukémiám van, és már nem is mehetek haza, hanem azonnal menjek az Országos Gyógyintézet Központ Hematológiai osztályára.Itt megtudtam, hogy hosszú hónapokon át kórházi kezelésen kell részt vegyek.
Majd egy kilenc hónapig tartó kórházi kezeléssorozat következett, amelynek különféle kemoterápiás protokollkezelések, egy transzplantációs ígéret, őssejt levétel is részét képezték.
A kórházi kezeléseknek 2004. októberében lett vége, amikor 34 éves voltam. A kórházba kerülésem előtt egy multinacionális cégnél dolgoztam, amely 6 hónappal a kórházba kerülésem előtt jogtalanul elbocsátott, és két kemoterápia között sokszor bíróságra kellett volna járnom, de mivel nem mehettem emberek közé, ezért az ismerőseim, a férjem, és mindig aki éppen ráért, az ment el helyettem.
A kórházi kezelés után egy évig lábadoztam otthon. Hetente kétszer jártam vissza a kórházba ellenőrzésekre, vérvételre és csontvelővételre. Az utcára is alig mehettem ki az első időszakban, vagy csak szájmaszkban, mivel az orvosok szerint ezt a fajta betegséget egy vírus bármikor kiújíthatja.
A kórházi kezelés után egy évig lábadoztam otthon. Hetente kétszer jártam vissza a kórházba ellenőrzésekre, vérvételre és csontvelővételre. Az utcára is alig mehettem ki az első időszakban, vagy csak szájmaszkban, mivel az orvosok szerint ezt a fajta betegséget egy vírus bármikor kiújíthatja.
Az otthoni lábadozásom alatt rokkant nyugdíjasként tartott az állam számon.
Havi ’apanázsként’ a korábbi fizetésem egyharmadát kaptam. Az öt év letelte után, 2009-ben kellett mennem a következő rehabilitációs felülvizsgálatra, - 39 éves koromban - amely alapján az orvos szakértő úgy rendelkezett, hogy még három évig rehabilitáltként éljek, és közben kezdjem megtalálni a felületek arra, hogy vissza tudjak illeszkedni a munka világába.
Ez alatt az időszak alatt u.n. Rehabilitációs Járadékban részesültem, amelyet korábban II.-III. csoportos rokkant nyugdíjként tartottak számon, amely gyakran egy életre szólt.
Ennek elkerülése végett hozta létre a kormány az új formátumot, a rehabilitációs támogatást, amely maximum három évig vehető igénybe. Ennek a három éves időszaknak az elején egy hónapig, hetente egyszer egy u.n. ’mentor’-hoz jártam konzultációra, aki szakmáját illetően pszichológus-terapeuta volt.
Az u.n. rehabilitációs központban mentorommal együtt voltunk hivatottak megtervezni a tényleges rehabilitációmat, azt a folyamatot, amely engem majd visszavezet a munka világába, és stabil álláshoz illetve állandó bevételhez vezet. A hölgy feladata az volt, hogy megkönnyítse számomra a munka világába való visszailleszkedést, miután addigra már hat éve nem dolgoztam.
Havi ’apanázsként’ a korábbi fizetésem egyharmadát kaptam. Az öt év letelte után, 2009-ben kellett mennem a következő rehabilitációs felülvizsgálatra, - 39 éves koromban - amely alapján az orvos szakértő úgy rendelkezett, hogy még három évig rehabilitáltként éljek, és közben kezdjem megtalálni a felületek arra, hogy vissza tudjak illeszkedni a munka világába.
Ez alatt az időszak alatt u.n. Rehabilitációs Járadékban részesültem, amelyet korábban II.-III. csoportos rokkant nyugdíjként tartottak számon, amely gyakran egy életre szólt.
Ennek elkerülése végett hozta létre a kormány az új formátumot, a rehabilitációs támogatást, amely maximum három évig vehető igénybe. Ennek a három éves időszaknak az elején egy hónapig, hetente egyszer egy u.n. ’mentor’-hoz jártam konzultációra, aki szakmáját illetően pszichológus-terapeuta volt.
Az u.n. rehabilitációs központban mentorommal együtt voltunk hivatottak megtervezni a tényleges rehabilitációmat, azt a folyamatot, amely engem majd visszavezet a munka világába, és stabil álláshoz illetve állandó bevételhez vezet. A hölgy feladata az volt, hogy megkönnyítse számomra a munka világába való visszailleszkedést, miután addigra már hat éve nem dolgoztam.
A három hónapos rehabilitációs mentoring folyamat során mentorom egyetlen egyszer nem kérdezte meg tőlem, hogy korábban milyen pozícióban dolgoztam illetve, hogy milyen képességeket és erősségeket érzek magaménak, amelyek alapján a legmegfelelőbb munkát találhattuk volna nekem. Ehelyett, mentorom az internetről kinyomtatott önéletrajz minták alapján magyarázta nekem, hogy hogyan kell önéletrajzot írni.
Ennek a folyamatnak több érdekes eleme is volt; az egyik, amikor láthatóan nagyon lelkesen közölte, hogy ne írjam bele a koromat az önéletrajzomba, mert idézem: „ha azt meglátják, azonnal félre fogják dobni”.
A kötelező "támogató" foglalkozások, beszélgetések során, melyekre alkalmanként 80 kilométert utaztam, azt is megtudtam, hogy igényelhetem az átképzésemet.
A mentor hölgy örömmel konstatálta, hogy van elképzelésem arról, hogy mit szeretnék csinálni, amikor visszatérek a munka világába, valamint, hogy mennyire önálló vagyok, hogy magamtól ki tudtam választani azokat az átképzéseket, amelyeken részt szeretnék venni.
Ugyanakkor többször megerősített abban, hogy miután véget értek a személyes mentoring találkozóink, írjak neki bátran; támogatásáról biztosított, mondván hogy ő és kollégái folyamatosan azon dolgoznak, hogy figyelemmel kísérjék a rehabilitációmat, amely alatt az a cél, hogy sikeresen találjak hosszú távú munkát magamnak. Ezen fellelkesedve elkezdtem beadni az átképzési kérelmeimet, amelyeket rendre, egytől -egyig visszautasítottak, és jelezték, hogy kizárólag gépíró, cipőbolti eladó és targoncás (át) képzéseken vehetek részt. Attól függetlenül, hogy hálás vagyok a lehetőségért, hogy ingyen részt vehetek egy átképzési programban, amely engem támogatni hivatott, a javasolt átképzési lehetősek nem hangzottak túl mesésen egy olyan valakinek, aki külkereskedelmi végzettséggel (gépíró tudással) és angol középfokú nyelvtudással rendelkezik, valamint tíz évet töltött különböző multi- nacionális cégeknél közép-vezetői beosztásban.
Ennek a folyamatnak több érdekes eleme is volt; az egyik, amikor láthatóan nagyon lelkesen közölte, hogy ne írjam bele a koromat az önéletrajzomba, mert idézem: „ha azt meglátják, azonnal félre fogják dobni”.
A kötelező "támogató" foglalkozások, beszélgetések során, melyekre alkalmanként 80 kilométert utaztam, azt is megtudtam, hogy igényelhetem az átképzésemet.
A mentor hölgy örömmel konstatálta, hogy van elképzelésem arról, hogy mit szeretnék csinálni, amikor visszatérek a munka világába, valamint, hogy mennyire önálló vagyok, hogy magamtól ki tudtam választani azokat az átképzéseket, amelyeken részt szeretnék venni.
Ugyanakkor többször megerősített abban, hogy miután véget értek a személyes mentoring találkozóink, írjak neki bátran; támogatásáról biztosított, mondván hogy ő és kollégái folyamatosan azon dolgoznak, hogy figyelemmel kísérjék a rehabilitációmat, amely alatt az a cél, hogy sikeresen találjak hosszú távú munkát magamnak. Ezen fellelkesedve elkezdtem beadni az átképzési kérelmeimet, amelyeket rendre, egytől -egyig visszautasítottak, és jelezték, hogy kizárólag gépíró, cipőbolti eladó és targoncás (át) képzéseken vehetek részt. Attól függetlenül, hogy hálás vagyok a lehetőségért, hogy ingyen részt vehetek egy átképzési programban, amely engem támogatni hivatott, a javasolt átképzési lehetősek nem hangzottak túl mesésen egy olyan valakinek, aki külkereskedelmi végzettséggel (gépíró tudással) és angol középfokú nyelvtudással rendelkezik, valamint tíz évet töltött különböző multi- nacionális cégeknél közép-vezetői beosztásban.
Mentorom korábbi felajánlásán felbuzdulván, E-mail-ben kértem támogatását az átképzések lehetetlenségével kapcsolatban, mire azt a választ kaptam, hogy a programnak ehhez a részéhez neki már semmi köze és ne őt zaklassam a levelimmel, hanem írjak a helyi munkaügyi központnak, ahol majd magam intézhetem tovább az átképzésemet.
Mindezek ellenére, 2011. Júniusában sikerült egy részmunkaidős adminisztratív munkát találnom a munkaügyi központ segítségével egy munkaerő kölcsönző cégnél, akik számára azért voltam értékes munkaerő, mert rehabilitációs járadékot kaptam, aminek eredményeként a cégnek a járulékfizetési kötelezettsége csökkent.
Annak ellenére, hogy a korábban megszerzett tapasztalataim alapján jó munkaerőnek bizonyultam, 2012. Augusztusában megszűnt a munkaviszonyom, mivel lejárt a rehabilitációs időszakom és ezzel a rehabilitált státuszom is. Ekkor 42 éves voltam.
Annak ellenére, hogy a korábban megszerzett tapasztalataim alapján jó munkaerőnek bizonyultam, 2012. Augusztusában megszűnt a munkaviszonyom, mivel lejárt a rehabilitációs időszakom és ezzel a rehabilitált státuszom is. Ekkor 42 éves voltam.
Mivel hirtelen semmilyen bevételem nem volt, új munkát sem sikerült még találnom, azonban a fizetési kötelezettségeim semmit sem változtak, elmentem a helyi munkaügyi központba - ugyan oda, hová a rehabilitációs időszakban rendszeresen jártam – azért, hogy a kieső időszakra munkakeresői járadékot igényeljek. A hivatalnok közölte, hogy erre a járadékra nem tarthatok igényt, mert „az elmúlt időszakban” nem volt meg a kellő folyamatos munkaviszonyom.
A válaszát azért találtam érdekesnek, mert nyolc évig rehabilitált voltam, majd rehabilitáltként dolgoztam egy pár hónapig mielőtt munkanélkülivé váltam, ebből következően nem lehetett „megfelelő mennyiségű munkaviszonyom az utóbbi időben”. A hivatalnok nő mindezt egy mosollyal konstatálta és megkért, hogy írjak alá egy dokumentumot, amelyen ez állt: „az Ön munkahelyi rehabilitációja sikeresnek bizonyult”.
Természetesen ezt nem írtam alá.
Nem értem a mai napig sem, hogy hogyan gondolhatta a hivatalnok hölgy, hogy a rehabilitációs sikeresen lezárult, amikor épp munkakeresési segélyért folyamodok? A hivatalnok hölgy felajánlotta, hogy regisztrál, mint munkanélkülit, azonban jelezte, hogy munkanélküli járadékra nem vagyok jogosult. Mindezek tetejében a rehabilitációs időszakom lejártakor kiderült, hogy senki sem fizeti utánam a társadalom biztosításomat, amelyet minden magánembernek kötelessége, státuszától és anyagi helyzetétől függetlenül fizetnie önmaga után.
A házunkon lévő kétszeresére emelkedett banki törlesztő részletet és a férjem rendőri fizetésének felére csökkenése miatt ez sajnos jelenleg nem megoldható, így nem vagyok orvosi ellátásra sem jogosult tovább.Püff.
A válaszát azért találtam érdekesnek, mert nyolc évig rehabilitált voltam, majd rehabilitáltként dolgoztam egy pár hónapig mielőtt munkanélkülivé váltam, ebből következően nem lehetett „megfelelő mennyiségű munkaviszonyom az utóbbi időben”. A hivatalnok nő mindezt egy mosollyal konstatálta és megkért, hogy írjak alá egy dokumentumot, amelyen ez állt: „az Ön munkahelyi rehabilitációja sikeresnek bizonyult”.
Természetesen ezt nem írtam alá.
Nem értem a mai napig sem, hogy hogyan gondolhatta a hivatalnok hölgy, hogy a rehabilitációs sikeresen lezárult, amikor épp munkakeresési segélyért folyamodok? A hivatalnok hölgy felajánlotta, hogy regisztrál, mint munkanélkülit, azonban jelezte, hogy munkanélküli járadékra nem vagyok jogosult. Mindezek tetejében a rehabilitációs időszakom lejártakor kiderült, hogy senki sem fizeti utánam a társadalom biztosításomat, amelyet minden magánembernek kötelessége, státuszától és anyagi helyzetétől függetlenül fizetnie önmaga után.
A házunkon lévő kétszeresére emelkedett banki törlesztő részletet és a férjem rendőri fizetésének felére csökkenése miatt ez sajnos jelenleg nem megoldható, így nem vagyok orvosi ellátásra sem jogosult tovább.Püff.
Mindezek ellenére, továbbra is rendszeresen bejártam a munkaügyi központba munkalehetőségek után kutatni. Itt többek között a következőket ajánlották: „tej kihordást magánembereknek vidékre napi 12 órában bruttó 4.000 Ft napidíjért”; „szórólapozást havi 60.000 Ft-ért”, azonban az utazási költségem oda-vissza havonta pont ennyibe került volna;- „pláza takarítást havi 55.000 Ft-ért”, azonban vegyszerekkel egyáltalán nem dolgozhattam.
Mindezek közben értesültem arról, hogy létezik u.n. Egyszeri Aktív Korúak Támogatása Segély, amely körülbelül 20.000 Ft-ot jelent. Bár később az is kiderült, hogy ez egy egyszeri "támogatás", de a semminél ez is jobb. Megörültem, mert ebből a pénzből legalább a kötelező TB díjam egy részét be tudtam volna fizetni.
Nem sokáig tartott az örömöm, mert amikor elmentem az Önkormányzatba megtudtam, hogy ha a családomban az egy főre eső jövedelem meghaladja a 40.000 Ft-ot, akkor abban a családban nem jár ez a támogatási forma. A további feltételeket nem is soroltam fel itt.
Nem sokáig tartott az örömöm, mert amikor elmentem az Önkormányzatba megtudtam, hogy ha a családomban az egy főre eső jövedelem meghaladja a 40.000 Ft-ot, akkor abban a családban nem jár ez a támogatási forma. A további feltételeket nem is soroltam fel itt.
A minap látogatást kellett tennem a körzeti orvosomnál, aki jelezte, hogy nekem nem jár ’ingyenes’ orvosi ellátás, és bár ellát, figyelmeztet, hogy a Társadalom Biztosító ki fogja nekem számlázni az ellátásom díját.
Mindezek ellenére nem adtam fel a munkakeresést. Megértettem, hogy a saját lábamra kell álljak, mert ez a rendszer engem soha nem fog támogatni és csak felesleges időpazarlás a nem létező szociális háló kersése.
Magam részéről azt gondolom, ha fel tudtam gyógyulni egy halálos betegségből, saját erőmből, munkát is fogok tudni generálni magamnak saját erőmből. A fenti elkeserítő és nehezítő tényezők csak megerősítettek és elszántabbá tettek.
Magam részéről azt gondolom, ha fel tudtam gyógyulni egy halálos betegségből, saját erőmből, munkát is fogok tudni generálni magamnak saját erőmből. A fenti elkeserítő és nehezítő tényezők csak megerősítettek és elszántabbá tettek.
Köszönöm a Magyar Államnak, hogy talpraesett, önmagát ellátni képes egyeddé segített engem.
És még a végére egy kis megjegyzés. Mindezek után úgy éreztem, ezt meg kell írnom az akkori Szociális ...vagy "Népjóléti :-))) Minisztériumnak" vagy mi volt akkor a neve, hátha odafentről ezeket a nüansznyi problémákat nem látják, mert annyira ágas-bogas a rendszer.
A válaszlevél tartalma a következő volt:
Gratulálunk a csodával határos gyógyulásának, és kívánunk Önnek további "sikereket", plusz még arra is kitértek, hogy menjek be a helyi Önkormányzathoz, ott biztosan fognak nekem megoldást találni a problémáimra.
Hát ennyi.
És még a végére egy kis megjegyzés. Mindezek után úgy éreztem, ezt meg kell írnom az akkori Szociális ...vagy "Népjóléti :-))) Minisztériumnak" vagy mi volt akkor a neve, hátha odafentről ezeket a nüansznyi problémákat nem látják, mert annyira ágas-bogas a rendszer.
A válaszlevél tartalma a következő volt:
Gratulálunk a csodával határos gyógyulásának, és kívánunk Önnek további "sikereket", plusz még arra is kitértek, hogy menjek be a helyi Önkormányzathoz, ott biztosan fognak nekem megoldást találni a problémáimra.
Hát ennyi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése